Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tanulság

2010-03-02 23:39:10, 587 olvasás, Rawelli, 2 hozzászólás

Lassan csöpög az esti hó,
Öreg, deres hajként takaró
Izzadt teste a tájra fülledten
Borul.
Siráma ropog feledten,
Mélán az éjben szürkül ebben
Feketerigót evő róka mély
Nyoma.
Roppant fogán, pattan a kéj,
Csonthidegkék szívében az éj
Szaga döbbent kattanással még ráng
Csöndesen.
Szeme két violakék láng,
Rég porló vadak sosem megbánt
Szürke üszke csöpögve tör belőle
Részeket.
Elveszett idő tör előre,
A még zordabb tájban emlőre
Tapadt kölykök siráma tör utat
Sikoltva.
Riadt róka rikolt, kutat,
Kölykeit védve talán futhat
Még hol fagyos hideg mar fülébe
Nem ordasok.
Szénárnyú vad kutyák népe,
Körötte ring, csatakos képe
Mindnek vörös ózonszaggal szusszan
Fülébe.
Kocsorva susmorog, szusszan,
Roppagva csetten husszas
Károgó lekeret üröltve s
Roppan a nyak.
Csend.

Lassan csöpög az esti hó.
Öreg, véres hajként takaró
Izzadt teste a tájra fülledten
Borul.

Abszurd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 43
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz