Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavaszról álmodom…

, 642 olvasás, Helena , 3 hozzászólás

Szerelem

Ott állt… a havas domboldalon,
karjait esdeklőn az ég felé tárva,
hideg szél ellen nincs oltalom,
álmodott tavaszt, rügyfakadást várva.

Az én szívem is fagyott virág…
jeges páncél börtönének rabja,
orgona illatú tavaszi éjszakán
karodban éled, ha csókodat kapja.

Ölelj! Szeress, mint még soha…
a lombok suttogva rejtenek,
zöld sátrunk alatt a csillagok se látnak,
szerelmünk meglesvén, aranyport hintenek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Helena
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz