Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyász

2010-02-21 22:20:30, 712 olvasás, fefo, 8 hozzászólás

… és akkor megállt az idő,
döndültek a kapuk,
becsukódtak az ablakok
és idegen világok csöndje
nyomult a földre, ahol ismeretlen,
rég eltávozott lelkek árnya közt
keresek kutatok egy percet,
egy pillanatot,
ami még megmaradt nekem,
amivel letörölhetem
gyászkönnyes arcomat.

Lassan megértem,
hogy halálod
az emlékek világát nyitotta meg,
ahová bármikor beléphetek,
de szobáiban már minden változatlan.
már nem tehetünk jóvá semmit
a figyelmetlenségeket,
a meddő vitákat, sértődéseket,
sem a meggondolatlan szavak kínjait.

Mégis,
közös életünk ötven éve alatt
a megélt boldogságok és örömök fénye
ragyogja be e múltidéző falakat.

Még látom és hallom,
amint életre ébreszted az orgonát
és lelked a tehetség és szeretet
hatalmas himnuszát küldi az égbe,
amitől lényemet az áhítat és rajongás
borzongató szépsége hatja át.

Tudom, hogy maradék életem
minden örömét és bánatát
e hangok kísérik rendületlenül tovább,
mert zengésük kitörölhetetlenül
él bennem, akár a szívdobogás.

Halál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 2
Regisztrált: 2
Kereső robot: 7
Összes: 11
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · Jerryco


Page generated in 0.0198 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz