Navigáció


RSS: összes ·




Vers: töredékeim II.

, 878 olvasás, fenytores , 15 hozzászólás

Gondolat

5.

felkészültünk
hogy egymásba lessünk
te vagy a köd
én az eső
s nézd
háromszor siklottunk tovább
a rejtjeleken mire megértettük
hová is tartozunk

6.

nem lehet.
nem is lehet
a világból kitaszítani semmit,
kilökni, mint minden bűntudatot,
vagy akármi szellemi próbát.

előttem kétujjnyi szilánkok
korhadó testedből,
mind kérgei a földnek,
-kit anya szült-
és ha még nem vénhedt el,
minden emlék újra mérgezi.

próbáld frissíteni arcod,
nézz ifjan minden pohárra, szöszzenésre,
sörből lettél és porrá leszel:
fekete huzat szárnyakon
megsebzett időkben.

… nem lehet,
nem is lehet
belőled kitaszítani semmit…

7.

megroppanok, mint minden súlytalanság,
eléd menni lidérc a kényszer,
és továbbmenni sem tudnék határodon.
betegségeim égnek,
a szavaktól is csak
nyelvi játékok röpképei:
lázálmok, csenevész vadhajtás fejemben,
és éjjelek virrasztanak asztalodnál
kihullott hajjal,
parázna verssel.

8.

legalább egyszer engedj
simán továbbsuhanni,
hogy levetkőzzem súlyod,
kikelve magamtól távol
ugyanabba a pontba,
ugyanarra a helyre,
a legelső időre.

mindenki távol érzi jól magát,
nem az időtől,
a helytől,
hanem a legtávolabb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 225
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 261
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1586 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz