Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Maradás

, 508 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Téveszmékkel, hülyítő zajokkal
jönnek kíméletlenül a szürkék,
hogy maradt énemet végleg legyűrjék,
omlik is körülöttem a sok fal,

nem segít szójáték, szonett, bordal,
nem érdekli emberi e csürhét,
őrjíti őket az egyedüllét,
rettegnek önmaguktól, és okkal.

Ellennék, vénülő remeterák
a múlt által elsüllyesztett csendben,
ezek végső rejtekem szaggatják,

de fent, lám, napernyő-rája lebben
és bent fölsikolt a soha, nem, nem,
én én maradok az örök egyben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Szonett
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 26
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0247 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz