Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tizenhét volt…

, 522 olvasás, Stargazer , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

Tizenhét volt, kész a harcra,
és ahogy feküdt meztelen,
olyan szépnek tűnt az arca,
mint dámák régi metszeten.

Most először érezte azt,
mit kihagyni szörnyű vétek,
ágyékában a vad lángot,
mely tűznél is jobban éget.

Ezüst szemét néztem akkor
és nem tudtam, hogy hol vagyok.
Tüzek gyúltak mélyen bennem,
úgy éreztem, hogy olvadok,

mint hevített fém. Nem kell már
úrinő, sem olcsó ringyó,
csak az arcát lássam mindig,
csípőjét és szépen ringó

kebleit. Szemében láttam
azt, mit leírni nem lehet
és fiatal, szép ölében
elrejtettem a nyelvemet.

Egyre néztem a határon,
ahol a kéj már fájdalom,
szögesdróttal szívem körül
és angyalokkal vállamon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: Stargazer
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 22

Page generated in 0.0354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz