Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A játszótárs

, 434 olvasás, Shakyr , 0 hozzászólás

Misztikum

    George idegesen pillantott a faliórára. Már délután három óra és Betty még mindig nem ért haza az iskolából. Lehet, hogy megint elcsavargott és azzal a képzeletbeli barátjával tölti az idejét? Dühösen az asztalra dobta az újságot, a hűtőhöz lépett, elővett két csomag fagyasztott ételt és berakta a dobozokat a mikrohullámú sütőbe. Ma nem volt kedve vacsorát készíteni, fáradt volt és nyugtalan. Mint ahogy az utóbbi évben szinte mindennap. Azóta, amióta megtudta a hírt: Clara gépe lezuhant, valahol az Atlanti-óceán fölött.

    … Nehéz időszak következett. Betty nem akarta elfogadni édesanyja elvesztését, zárkózott lett. Barátaitól elszakadt, apjával is egyre nehezebben értette meg magát. Egyetlen társhoz ragaszkodott csupán…
    – Betty, kihez beszélsz? Senki sincs itt.
    – Apa, úgy hívják, hogy Shayla. Ő egy sárkány, egy másik világból jött, hogy barátot keressen magának.
    – Kislányom, sárkányok csak a mesében léteznek.
    – Shayla igenis igazi! Csak épp rajtam kívül senki sem láthatja!
    
    … Ezek után még kevesebbet beszélgettek. George kétségbeesetten próbálta áttörni a hallgatás falát, de Betty egyre inkább bezárkózott a fantáziavilágába…
    
    … A férfit a sípolás riasztotta fel gondolataiból. A mikró jelzett, hogy az étel meleg, tálalható. George tányért, evőeszközöket vett elő, gyorsan megterített. Betty bármelyik percben megérkezhet, s bizonyára megéhezett.
    
    … Négy órára az étel kihűlt, a kislány pedig még mindig nem került elő. George türelme elfogyott, magára kapta dzsekijét, bezárta az ajtót és elindult az ösvényen a falu irányába.
    Bettyt félúton pillantotta meg. Kinn állt az Indián-szikla peremén és a távolban figyelt valamit, táskája mellette hevert a földön. George tudta, hogy a szikla alatt ötvenméteres szakadék nyílik, bővizű patakkal a mélyén. Ha elveszti az egyensúlyát, ha leesik…
    – Betty! Betty! Azonnal gyere el onnan! – kiáltotta kétségbeesetten és rohanni kezdett felé.
    A kislány megfordult.
    – Ne zavarj! Shaylával beszélgetek.
    George dühösen megállt.
    – Most már tényleg elég! Elkésel otthonról, veszélyes helyeken csavarogsz, ráadásul semmi sem létezik számodra a képzelt barátodon kívül! Azonnal gyere el onnan!
    Betty dühösen toppantott.
    – Shayla igenis létezik! Ő bezzeg sohasem kiabál velem! Azt is megígérte, hogy elvisz Anyához!
    A szikla pereme, melyet már korábban meglazítottak a fagyok és az esőzések, megmozdult, kifordult a helyéről. George iszonyodva látta, ahogy Betty eltűnik a perem mögött.
    
    … Nem emlékezett, hogyan jutott le a patakmederhez, a ruhája elszakadt, kezét véresre horzsolták az éles kövek. Cipője, nadrágja átázott, amint a mederben gázolt, keresve AZT a helyet…
    Ott volt. Egy apró színes folt a sziklák között, mozdulatlanul. Lehajolt hozzá, kinyújtotta a kezét, de félt megérinteni az élettelen testet. Borostás arcán két könnycsepp gördült végig.
    Egy árnyék vetült rá a magasból. Felpillantott.
    
    … Fölötte ott lebegett a sárkány. Teste kékes színben csillogott, hatalmas denevérszárnyai lomhán kavarták a levegőt. Hátán pedig, nyakába kapaszkodva, ott ült Betty.
    – Apa, látod, igazat mondtam! Shayla eljött és megmentett! Most pedig elvisz Anyához!
    A hatalmas lény emelkedni kezdett, az ég felé. A szürke felhők között rés nyílt, egy sziporkázó ablak, s mögötte egy ismeretlen világ képe tűnt fel. Csillogó épületek, égbenyúló tornyok, s közöttük az égen… sárkányok, mindenütt.
    Shayla egyenesen a nyílás felé vette az irányt, átlebbent rajta. A rés lassan bezárult, a felhők újra beborították az eget.
    
    George ismét lenézett a sziklákra… de a kis test már nem volt ott. Egy összegyűrt zsebkendő maradt csupán a földön. George felvette, kibontotta.
    A zsebkendő közepén egy kéken csillogó korong hevert. Egy sárkánypikkely.
    
    … A férfi ott állt az Indián-szikla peremén és az eget nézte. Kereste az a rést, azt az ablakot, ahonnan az a másik világ nyílik. A pikkelyt, melyet eddig a tenyerében szorongatott, az arcához emelte, Érezte, hogy melegség, megnyugvás sugárzik belőle… és egy ismerős hang.
    – Itt vagyok – suttogta Betty. – Itt van velem Anya is, vigyázni fog rám.
    – Várunk, George. Itt az idő – csendült Clara rég hallott hangja. – Nincs mitől félned. Gyere, és örökké együtt lehetünk.
    
    … A férfi behunyta szemét, széttárta karjait és lassan előre dőlt, a szakadék felé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: Shakyr
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 1
Kereső robot: 36
Összes: 59
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0608 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz