Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mesterem vagy

2010-02-08 23:00:00, 1105 olvasás, aranytk, 15 hozzászólás

Bennem harcol ösztön,
hit, és józan értelem.
Szóba, tettbe örökített,
buja küzdelem.
S míg az óriáskerék forog,
maradok egyszerű, hű rabod,
ó, Sorsom, te tántoríthatatlan!
Nincs vagyonom. Sosem volt hatalmam.
Élek hazám kicsiny szegletében
hittel örök tisztességben.
Már nem választhatok.
Ha kell, majd alázattal halok,
de hervadásomból ma még
naponta új rügy pattan:
tovább adni a szót,
az érzést – igen, én, ezt kaptam.
Örök ízed számba szökken, Élet.
Mesterem vagy, s hűen követve,
egyszer majd utolérlek.
Addig is… leszek
ölelésbe burkolt csend
elfojtott akaratban,
születő mosoly, bíztatás a bajban,
csak magamnak örök vigasztalhatatlan.


Megjegyzés: 2010.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 98
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 116
Jelenlévők:
 · legna
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz