Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Téli mese: Kisebbségesség 2

, 553 olvasás, wokendreamer , 15 hozzászólás

Paródia

Másnap reggel, mint mindig Kuka kelt elsőnek és a reggelinek szánt sózott földimogyoróról nyalogatta le a finomított nátrium-klorid szemcséket.
A reggeli alatt mindegyikük csendben rágcsált. Mindenki azt várta, hogy Tudor előálljon a tervével. Aztán mégis Morgó szólalt meg elsőnek:
- Már a mogyoró se a régi – motyogta.
- Már az enyém se! - Köpte az asztalra a szétrágott morzsákat Vidor, aztán hirtelen a légcsövébe jutott darabkától fuldokolni kezdett.
Szende óvatosan felállt a székéről és azzal a mozdulattal hátba vágta vele Vidort.
- Na! - Állt fel az asztaltól Tudor: - Aki magyar velem tart!
- Aki micsoda? – kérdezték.
- Mindegy! Én sem tudom pontosan. Valahol hallottam.
- A … Főkefe. – akarta mondani Kuka, de idejében kapcsolt és néma maradt.
- Na még csak az kell, hogy a néma is megszólaljon! – Vágta ki Morgó és kis csákányát felkapva Tudor után indult. A többiek követték.

A rengeteg közepére érve megpillantották a kis házat. Néhol harapásnyomok látszottak rajta és hosszas elemzések után rájöttek, hogy azokat nem az idő vasfoga ejtette rajtuk. Majd hirtelen felvágódott az ajtó és egy borostás képű alak lépett eléjük:
- Mikéne ha vóna?
- Üdvözlöm János! – válaszolta Tudor. Vagy hívjam Jancsikának?
- Ismerjük egymást? Netalán…
- Nem veszünk semmit! – lépett ki narancssárga hajcsavarókkal a fején egy másnapos nő és a férfihez bújt.
- Hát mi vennénk. – mondta röviden Tudor és hátra lépett: - Mondjuk ezt a kis házat. – és vizslató tekintetével jelentőségteljesen felmérte az ingatlant.
- Nem eladó! – mondta a nő affektálva és a férfi felső zsebéből cigarettát kotort elő.
- Szerintem el fogják adni nekünk. Kedves János és Julianna!
- Na jó elég ebből a cirkuszból! – mondta a férfi és az ajtófélfához támasztott péklapát után nyúlt.
A hét törpe támadó alakzatot vett fel.
- Vigyázzatok! – kiáltotta Tudor. – A corpus delicti!
Vidort kivéve, aki röhögő görcsben a földet verte az idegen kifejezés hallatán – szóval a hat törpe varázstündérszárnycsapásokat megszégyenítő gyorsasággal leteperte és lekötözte a fiatal párt.
- Nem szeretem, ha a bolha köhög! – Mondta Morgó és kis csákányát kihúzta János sípcsontjából. - Hol ássuk el őket? – fordult Tudor felé.
- Talán még se kellene… mondta csendben Szende és ráállt a nő kibomlott hajára.
- Hapssszi!
- Igaz! – fogta rövidre Szundi és vackot keresett Juliska szétnyílt dekoltázsában.
- Na szóval János - szólította meg őt Tudor miután látta, hogy lassan magához tér. – Hogy is volt az öregasszony elégetése?
- Meg az őzikéje! – somfordált közelebb Vidor.
- Hülye! – állította le Tudor. – Szóval – fordult vissza Jánoshoz – nem volt eltartási, oszt szépen begyújtottunk a nagymutterral?
- Ki emlékszik már rá? Nyögte ki János torokhangon, mert igencsak fojtogatta őt a kötél. - Különben meg elévülés is van a világon.
- Meg üveghegy is! – vágott közbe Morgó.
- Ami nem megy mohamedhez, azt meg ne erőltessük! – próbálta bekeményíteni a beszélgetés fonalát Vidor.
- Na van itt egyszer egy gyilkosság… előre megfontolt aljas indokból elkövetve, aztán amint láttuk vérfertőzés tipikus esetének fennforgása, valamint erdei tűzgyújtási tilalom folytatólagos megszegése és szerintem az áramot is lopjátok. – fejezte be Tudor a vádbeszédet, amit egy levegőre fújt ki magából. – Szerintem jobban teszitek, ha aláírjátok az adás-vételi szerződést és kitakarodtok az erdőből.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Próza
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Nikolett
 · vargaistvan


Page generated in 0.1119 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz