Navigáció


RSS: összes ·




Vers: tisztán ejtetted

, 632 olvasás, Kazimir , 15 hozzászólás

Ezek vagyunk

sárba rejtem el arcom érted.

mert üres tenyeremet
már nem tölti meg kezed –
és mint vadállat,
mi eső elől
barlangba menekül,
úgy bújok én is
emlékedbe,
sziklák alá
mohaszagú földbe.

csak, hogy újra halljam
mikor az ágy
dombos-havas vidékén ülve,
a bútorokból kivájt
fiókokkal szemközt,

először
– és utoljára –

tisztán ejtetted ki a nevem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 27
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz