Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hangtalan

, 501 olvasás, Kazimir , 15 hozzászólás

Gondolat

Most úgy
hallgatnak bennem a hangok,
akár az édesanyában,
mikor temetni viszi fiát
kövek közé,
holt-himnuszú földbe −

és olyan csöndes vagyok,
mint a fák,
mik tavasszal
− ha már a gyermek
nem fut, nem kiabál −
leveleket növesztenek belőle.

Pedig én
megroppantanám
szavaimmal az eget,
és teleüvölteném
érdes hangommal
a völgyeket −

csak simogass meg kedvesen.

Megjegyzés: Édesanyámnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz