Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Könnyű téli séta

, 569 olvasás, Stargazer , 2 hozzászólás

Természet

A minap egy erdőt jártam
(a Pilis volt, Dunakanyar).
Sétálgattam, meg-megálltam.
Az orromban fura-fanyar

illatok és hó mindenütt,
alattam fagyott levelek.
Az ágak vége színezüst
és örültem, itt lehetek

egyedül a természetben,
távol attól, mit gyűlölök.
Én magam is eggyé lettem
azzal, mi nagy mű és örök.

Gondjaimat elfeledve
nem voltam többé zaklatott
s nem gondoltam elmerengve
Istenre, aki elhagyott

vagy legalább úgy érezetem,
mert mostanság az életem
túl nehéz volt, elvéreztem
és így telt el a fél telem.

De most, itt a nagy fák között
minden gondom semmivé lett.
Talán győztem magam fölött,
nem fájt semmi és az élet

nem tűnt olyan keserűnek:
tovaszállt a varjak hada.
Távolról, mint hegedűnek
hangja, szólt az erdő dala.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Stargazer
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 16

Page generated in 0.0346 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz