Navigáció


RSS: összes ·




Vers: múlni el

, 635 olvasás, Kazimir , 30 hozzászólás

Sajgó lélek

olyan vagyok, mint a
távozó vonatból
messze tűnő őrtorony.

ezerszám
párzik bennem
élősködők raja,
és szellemek fogcsikorgatva
félelmet ülnek belém.

én csak
átrajzolni akarom magam,
átírni minden káprázatomat −
néha árnyék lenni fölötted,
ha vállaidat vörösre
könyökölte a nap.

tavaszi esőben hallgatni
pattogó pocsolyák suttogását,
elmesélni, hogy
nem félek,
és nem siratom meg ősszel
a vándormadarakat.

de nem találom
elhalkult tenyeremben
félhold-ívű életvonalad,
és pókok lassú hittel szőnek
katedrálist hajamba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 31
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz