Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szemed sarkából… (egy régi szerelem)

, 553 olvasás, Stargazer , 12 hozzászólás

Szerelem

Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávé-szagú, régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellet,
de addig talán nem volt alkalom,

hogy észrevegyem a nyilvánvalót,
hogy szomorú fél-mosolyod mögött,
egy nő rejtőzik, ki nem csak, hogy nő
de talán a Nő, minden nő között.

Nem volt még teljesen kész a sminked,
a hajad is kócos volt, zilált,
de az a révedt, szomorú tekintet!
A szívem vadul vert, a tüdőm zihált.

Mellemben akkor virágok nyíltak,
fejemben a szféráknak hangja szólt.
A hormonok őrült táncra hívtak,
a hold lett a nap és a nap a hold.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Stargazer
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 36

Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz