Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téli álom

, 546 olvasás, Stargazer , 6 hozzászólás

Álom

Ilyentájt, ha múlt az ünnep
és közeledik már az éjfél,
poharamba italt töltök,
megülök a lámpafénynél.

Az ablakon túl mély sötétség
s néma csend van, végtelen.
Ilyen lehet a nemlét is,
mit nem foghat fel értelem.

Italt még a poharamba,
és takarót, hogy ne fázzam!
De a hideg belülről jön,
megfagyasztva kezem-lábam.

Téli álom az lenne jó,
ájult-mélyen, amíg lehet.
Bámulom a tükörképem
a pohárban s a hópelyheket

lámpafényben kavarogva
-a szívembe fagyott meleg-
szép halotti leplet vonva
a fájdalom szennye felett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Stargazer
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 31
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz