Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha még egyszer…

, 845 olvasás, Syringa , 34 hozzászólás

Sajgó lélek

Arcod, ha még egyszer
felém fordítanád, s újra halk
szerelmes szóra nyílna
szád, nem zúzódnál
széles sziklatöviseken.
Bársony szélcsend várna
benső tengeremen.

Ha távoli édes álmom
álmod lenne még… Sosem látott
hajnalt borítana ránk az Ég.
S ha szemedben újra
látnám csillanni a fényt -
szétszóródott erőim
összegyűjteném.

Fáradhatatlanul hajszolnám
a Reményt, űzném
mint pillangót, patak széleinél.
Elhasalnék érte zsombékos
fövenyen, bukdácsolnék bántó
tarajos köveken, csak láthatnám
újra, villanó alakját! Oly szédült-
ittasan ragadnám meg karját
és nem engedném el soha-
soha többé!

Szívem a bánaté, bánatom a földé.

***

Mindegy, mit tartogat a halál
s az élet, nem érdekelnek sem árnyak
sem fények, mert lelkemben
Nélküled már reggelente
tomboló, nyilalló, vérző
naplemente.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 2
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 11

Page generated in 0.0356 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz