Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúvers

, 816 olvasás, Stargazer , 12 hozzászólás

Sajgó lélek

Mint méreg az italomban,
melyet le kell hajtanom,
jeges hideg a gyomromban,
fagyott íz az ajkamon.

Majdnem egy év. Tele harccal,
kevés öröm és sok bánat.
Pergő képek, visszanézek
s a távolból téged látlak

vibrálva és elmosódva
és mindig azt képzelem:
hideg kezed mellemhez ér.
Agyam mélyén félelem

az elmúló éveimtől,
a végtelen éjszakáktól.
Hogy azt álmodom majd: itt vagy
és megbénulok a vágytól.

Hogy nem ez a vég? S lesz olyan
kit majd ugyanígy szeretek?
Sovány vigasz, mert nem igaz
hisz' tudod, hogy a szeretet

ritka vendég, átutazó
s így előre is tudható,
hogyha hevít, már nem segít
alkohol és nyugtató.

Ez a búcsú. Minden utunk
innentől csak párhuzamos,
nem közelít, nincs keresztút.
Létem üres és huzatos

folyosóján visszanézek
s úgy látlak már, mint tegnapot.
A lemez lejárt, cseréld a fájlt:
töröld ki a programot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Stargazer
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 16

Page generated in 0.0352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz