Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lámpafénnyel

, 613 olvasás, Kazimir , 18 hozzászólás

Gondolat

olyan hálás vagyok,
mint a zivatarban
ácsorgó kukorica,
ahogy végre karjaira ülnek
esőszellemek.

engem öntözhetnek záporok,
úgysem leszek több,
csak fazekad aljáról
lepattant zománc,
elkopott konyharuha,
főzelékbe zuhant
fakanalad −

vagy porlepte csillár,

mi után
csak este
szomjazol,
és míg égek,

ne fájjon a szemed.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 22
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz