Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szív pillanatai…

, 351 olvasás, Uziel , 1 hozzászólás

Gondolat

Tudom, valamikor megérted majd
az érzést a szavak édes titkait.
S akkor úgy, mint most az én szemeimben…
A te szemeidben is
millió apró gyöngycseppé olvad a holdsugár.

* * *

Hidegen csuszik le az éjszaka fénye
a téli házfalakon,
érzem lassan bele fagy az érzésbe
a szívem, pedig nem akarom.
Takarómat keresem kezeimmel,
hol vagy édes napsugár?
De ő már nem itt van…
egy másik életre vár.

* * *

Mondd,
ugyan miféle boldogság az
ahol önmagába hullva
magányosan sír a lélek…

* * *

Szép őzike szemed hiába keres
itt, e zord fagyos világba,
mire a nap forró csókjával
újra érinti a földet
én ott mosolygok rád…
egy szelíd magányos virágba.

* * *

Őszinte az érzés
ami elindult feléd,
Ha rám nézve ez átok…
örökké rád várok.
Ma éjjel ezer édes titok
lengi körül a lelkedet,
de egyiksem a tiéd
ha beengedni nem mered.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.021 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz