Nem kérted, mégis vártalak.
Magamról szólok általad,
ha érted.
Magamat űző vad vagyok,
akár egy féligazság.
Lehullnak rám a csillagok,
magamat űző vad vagyok,
a legszendébb pimaszság.
Lehullnak rám a csillagok,
az angyalok köveznek.
Fényüktől úgyis meghalok,
lehullnak rám a csillagok:
hamvasztanak, temetnek.
Fényüktől úgyis meghalok,
a vad harmóniában.
Gúnyolnak majd az angyalok:
fényüktől úgyis meghalok…
Bolond szívedbe vágytam.
Gúnyolnak majd az angyalok
röhögve, önfeledten.
Magamat űző vad vagyok,
gúnyolnak majd az angyalok,
mert téged kell szeretnem.