Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lehullnak rám

, 701 olvasás, Trex , 10 hozzászólás

Szerelem

         Nem kérted, mégis vártalak.
         Magamról szólok általad,
         ha érted.


Magamat űző vad vagyok,
akár egy féligazság.
Lehullnak rám a csillagok,
magamat űző vad vagyok,
a legszendébb pimaszság.

Lehullnak rám a csillagok,
az angyalok köveznek.
Fényüktől úgyis meghalok,
lehullnak rám a csillagok:
hamvasztanak, temetnek.

Fényüktől úgyis meghalok,
a vad harmóniában.
Gúnyolnak majd az angyalok:
fényüktől úgyis meghalok…
Bolond szívedbe vágytam.

Gúnyolnak majd az angyalok
röhögve, önfeledten.
Magamat űző vad vagyok,
gúnyolnak majd az angyalok,
mert téged kell szeretnem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 6
Kereső robot: 18
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · piciedith
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz