Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 2009. első napján

, 363 olvasás, Damien , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Kezdetét vette egy újabb év
változhat vajon az okkal gyűlölt lét?
nem maradt elv, nem maradt érv
én, az élőholt szürcsölöm levét.

Az őrület szilánkjai repesztik elmém
nem néz óvón-szeretőn senki felém
nem vagyok öntelt, nem vagyok szerény
űrt tágít a fájdalombaszúrt remény.

Fáradt testem küzdeni vágyna,
ha vágynak útjába üresség nem állna
s önpusztító atomok kavalkádja
minden jót végül le nem kaszálna.

Nem éget a tűz, mi eddig éltetett
nem érzem azt, mi belém égettetett
Sóhajom tépik sovány, véres kezek
Az én zokog, kit múltja kinevetett.

nincsenek társaim
csak kósza ábrándjaim
gyilkos hajlamaim
tömbökben szavaim.


Vége lett most valaminek. nem hagyhatom, hogy bárki is segítsen,
elmélkedve úszom a felszínen… valami új kezdődött.

Nem biztos, hogy jobb lesz, de cserébe idegenül önazonos.

2009.01.01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 5
Kereső robot: 11
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · aron
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz