Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Halálos románc V.

, 510 olvasás, RealEnigma , 3 hozzászólás

Ezerszín

A tél, abban az évben nagyon hideg volt. Leila annak ellenére minden este kiállt a megszokott helyére. Minden nap gyötrelmek között mímelte azt, amit soha nem szeretett és elviselte Robertet, aki élete fő megrontója volt. Gyűlölte az estéket és az éjszaka első felét. De a nappalok és az éj második fele kárpótolta minden elszenvedett sérelemért, amit lelkileg és testileg elszenvedett nap nap után. Annyi történés akadt minden napra, hogy a szerelmesek és segítőkész barátnő szinte alig győzte az iramot tartani, de megérte. Leila és Jim közösen eltöltött lopott óráik tele voltak érzelemmel és szenvedéllyel. Égtek a vágytól minden pillanatban, amit együtt töltöttek. Igazi szerelem lett és őszinte összetartozás kettejük között. Imádták a lopott éjjeleket és hajnalokat, amit a meleg és hangulatos fészekben töltöttek, Veronika jóvoltából. Szövögették a közös terveiket és boldogok voltak.
Leila szíve azonban sokszor fájt. Az aranyos hálóba, amit szerelmével közösen fontak, minduntalan fekete és vastag szálak kerültek. Lelke ilyenkor a porba hullott megtörten és élettelenül, mint egy megsárgult falevél, amit csak sodor és sodor a jeges szél, mígnem a viszontagságos út során nem marad semmi, csak kopott levélváz belőle…
Ez a kettős érzés állandóan nyomasztotta bensőjét, de mindig meggyőzte magát, hogy butaságok amiket gondol és csak a túlságos aggodalmaskodása miatt nem ragyog az a fonat úgy, ahogy Jimé. Igen. Jim hálója tökéletes volt és erős, mint egy védő bástya, amit sem elemi sem emberi erő meg nem tépázhatott és gyönyörű. Vakítóan tiszta és bársonyos hálójában egyetlen oda nem illő szál sem volt…
Sokszor nézte a kandalló tüzének fényénél az alvó szerelmét. Olyan volt, mint egy békés óriás és az idő előrehaladtával Leila egyre szebbnek és elérhetetlenebbnek látta azt az embert, aki olyan nagyon szerette őt és aki akár az életét is adta volna érte, aki könnyeivel küszködött minden egyes elválásnál a hajnalok során.
A reggelek szörnyűek voltak, amikor Robert megjelent egy-egy átdorbézolt éjszakát követően, hogy beszedje a jussát. Leila rettegett ezektől a találkozásoktól. Félt, hogy az általa oly nagyon utált torz lélek egyszer csak megneszel valamit a testvérével folytatott románcból, vagy abból, hogy az éjszakákat nem munkával, hanem édes romantikázással tölti Jim karjaiban. És legfőképpen attól borzadt el, amikor a férfinek igazán nem nevezhető csupasz csigához hasonlatos féreg közeledni próbált hozzá, ugyanis számára természetes volt, hogy a lány mindenéből kéri a részét. Egy ideig színlelte a lány, hogy mennyire szeretné a csúszómászót, de éppen ilyen és olyan kitalált és jól játszott bajai miatt nem teheti, majd tökéletesen és félreérthetetlenül húzott egy határvonalat kettejük között, amit Robert egyáltalán nem értett és agyalt is rajta eleget. Nem tudott rájönni, hogy mi történhetett a lánnyal, aki még számára is megszépült az elmúlt két-három hónap alatt. Eltűntek a sötét karikák a szeme alól és szinte kivirult. Bőre a sápadt fehérből halvány, bársonyos rózsaszínre változott és olyan élettel teli lett az egész lány. Próbált rájönni mi lehet az ok, de nem volt kiindulópontja, hiszen minden reggel otthon találta, minden alkalommal fel tudta mutatni amit éjjel keresett és meg kellett vallja, Leila igenis jó formában van az utóbbi hónapokban. Bőséggel ellátta pénzzel egész éjszakára minden alkalommal. Persze Robertnek eszébe nem jutott az, hogy a testvére pénzén veszi minden éjjel az émelyítő boldogságot, amit a játékgép, a mértéktelen alkohol és a hulladék emberek társaságában merült ki számára. Tehát nem volt min aggódnia, hiszen a pénze és a nő meg volt. Már csak az aggasztotta időnként, amikor képes volt félig kitisztult agyában gondolatokat gyártani, hogy miért lett olyannyira visszautasító és magabiztos vele szemben Leila, aki soha nem mert neki ellenállni, vagy ne adj Isten hazudni. Mindig számíthatott rá mindenben. Ha kellett, az ételre valót is odaadta magától a könyörtelen és embertelen gazdájának, ahogy mindenét, a testét is beleértve. A szőke sármosnak vagy jóképűnek egyáltalán nem nevezhető húszas éveiben járó, de negyvennek is kinéző, lassan-lassan az alkoholtól puffatag arcú lény rá akart mindenképpen jönni az okra, amitől az általa birtokolt lány már nem az, akit a tini lányból évek alatt kinevelt…

Jim visszanézett Leila ajtajából és mosolyogva dobott egy puszit, majd eltűnt a tavaszi reggelben. A Nap szikrázó volt és a lány úgy érezte, ez a nap csak tökéletes lehet.
A járdaszegélynél megpillantott pár szál ibolyát. Gyermeki bájjal sietett oda. Mezítelen talpa csattogott a hideg betonon de annyira örült ennek a szinte semmiségnek is, hogy egyáltalán nem vett arról tudomást, a tavasz igenis ravasz és még könnyen megfázhat. Ujjaival megsimogatta a kicsi liláskék virágokat, majd lehajolt, hogy az illatukat is érezhesse. Nagyot szippantott az édes és csodás illatból. Úgy érezte magát, mintha egy éppen az égen átúszó bárányfelhő egyikén ülne és hihetetlen sebességgel, ugyanakkor pillekönnyedséggel lebegne. Boldog volt. Halvány, de meghitt emlékképek tolultak elméjébe. Amikor gyermekként édesapja magához ölelte munkából hazaérkezve és becézve szeretgette. Ezek csak momentumok, ugyanis korán meghalt az olyan nagyon szeretett, jóságos ember, aki lánya számára egy volt az élettel és magával az Istennel.
Ahogy így önfeledt gyermekies gondolataiban merengett, becsapódott a kapu és a hangos csattanás kizökkentette abból a melankóliából, ami oly jól esett lelkének.
Fejét felkapva eszmélt rá Leila, hogy Robert az, aki szokásához híven úgy közlekedik és lép be bárhová, mintha a kricsmibe térne be.
- Jó reggelt Hölgyem! - hallatszott a kicsit sem mámoros köszöntés, ami elementális erőként vágta mellbe a lányt. Attól meg egyenesen megriadt, amikor megpillantotta az érkező kezeiben a hatalmas csokor rózsát.
- Csak nem leánykérőbe mész valahová? - próbálta viccesen leplezni meglepettségét a szőke.
- Azt még nem gondoltam át, de mindenesetre neked hoztam őket.
A lánnyal fordult egyet az udvar és émelyegni kezdett. Elsápadt és úgy érezte menten megáll a szíve. Szemei kikerekedtek és már nem tudta leplezni tovább elképedését, amit a váratlanul beállított férfi okozott azzal, hogy józan állapotban volt, a rózsáiról már nem is beszélve.
- Ne aggódj már szivi, nem látsz rémeket! - röhögött
- Ja… nem látok azt. - dadogta Leila.
- Fogd, adj egy ölelést és egy csókot, aztán tessékelj beljebb! - kérte ki magának a tolakodó és szemtelen parazita.
- Nem. - vágta rá a lány.
Robert szemei egy pillanat alatt zavarosak és vérben forgóak lettek, majd a csokrot egy szemvillanás alatt a lány arcába vágta olyan erővel, hogy a tüskék véresre sértették. Leila szeretett volna bemenekülni a lakásba, de Robert utánalódult és olyan erővel vágta a falhoz, ahogy csak a dühéből fakadt.
A törékeny és most már jó pár sebből vérző lány kezeit az arca elé emelve, a fal tövéhez zuhanva várta a következő ütéssort, de nem az következett.
A dühös és szinte őrült férfi odalépett hozzá, majd felsegítette.
- Menjünk be. - mondta halkan, aztán karjánál fogva betolta a reszketeg lányt az ajtón.
- Kérlek ne bánts! - könyörgött most már sírva, véres arcáról könnyeit maszatolva a védtelen teremtés.
- Nem foglak bántani ha engedelmeskedsz. - jött a visszautasítást nem tűrő válasz.
- Minden pénzem a tiéd, azt is megkapod, amit félretettem, csak kérlek menj el! - könyörgött Leila.
- Nem kell a pénzed. Nekem te kellesz!
- Nem! - sikoltotta a szőkeség, amint támadója elé lépett és cibálni kezdte róla a véres felsőjét.
- Kérlek ne csináld!
- És miért ne? Hm? Talán mert undorodsz tőlem? Vagy, mert a bátyám az imént ment el tőled? Igen? - Robert lila lett a dühtől és szinte eszeveszetten tépkedte magáról is a ruhákat.
Leila igyekezett csúszva menekülni, de a fenevad utánalódult és maga alá gyűrte törékeny zsákmányát.
- Ne hidd, hogy nem tudok arról, amit műveltek! Kitaláltam végre, hogy mi folyik itt és biztos lehetsz abban, hogy meg fogom akadályozni. Nem lehettek boldogok, mert én nem engedem!
Őrjöngő állattá vált az ember, akiről azt gondolta a lány, hogy semmit sem sejt és nem is érdekli más, csak hogy megkapja minden nap a maga kis jussát.
A felismerés, miszerint ez nem így van, a földbe döngölte Leilát. Szemei könnytől áztak, de már nem az elszenvedett ütések miatt, hanem a rátörő félelemtől.
Egy pillanat alatt elhomályosult minden. Hatalmas alagútban találta magát és borzasztó hideg volt körülötte. Nem látott semmit, csak próbált előre vánszorogni. Szemei nem engedelmeskedtek, semmiképp nem akartak kinyílni. Borzasztó bűzt érzett és olyan volt, mint ha vértengerben úszott volna. Mocsok és rothadás szaga áradt mindenhonnan, ő meg csak próbált semmi másra nem koncentrálni, csak arra, hogy végre kinyíljanak a szemei és lábra állva eljusson az alagút végéhez, ahol valamiféle fény pislogott. Fájdalom rázta meg testét. Elviselhetetlen fájdalom, s már nem is vágyott másra, csak a feloldozó halálra. Akarta minden egyes porcikájával, elméjének minden egyes sejtjével, hogy lélegzete és szíve végre lelassítson, majd megálljon.
És csend lett. Nem látott, nem hallott semmit, nem érezte a fájdalmat, csak volt. Tisztában volt vele, hogy nem halt meg. Azon tűnődött, hogy ez vajon mi lehet. És ha tényleg él, akkor hova tűnt Robert és hol van ő most egyáltalán. Ahogy így próbált észnél maradni, egyszer csak elsüllyedt. Hosszú órákig, vagy talán napokig volt így.
Aztán egyszer csak semmi vette körül és ölelte. Határozottan úgy érezte, mintha a semmi vette volna ölbe és lassan, de biztosan haladt vele. Majd kis idő múlva szemei is kinyíltak. Homályos árnyakat látott, és igen! Ott volt az alagút végén a fény, ami egyre közeledett felé…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 6
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · alfabata
 · arttur
 · Kavics
 · Ravain
 · Tiberius
 · tolditami


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz