Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Halálos románc IV.

, 494 olvasás, RealEnigma , 4 hozzászólás

Ezerszín

Jim egy szempillantás alatt talpra ugrott és az ablakhoz iramodott, hogy kilessen vajon ki lehet a váratlan látogató, aki az ajtót püföli.
Leila szíve gyorsvonatként száguldozott a mellkasában.
- Most mi lesz? - sziszegte.
Jim arcán nyugalom és huncut mosoly játszott, amikor elindult az ajtó felé.
- Nyugi! Veronika van itt.
A remegő lány próbált elmosolyodni, de nem nagyon engedelmeskedtek arcizmai. Sietősen elviharzott a fürdő felé, hogy ruhaneműt húzzon fedetlen testére.
Jim nem zavartatta magát. Kitárta az ajtót a lány előtt, aki majdnem visszaesett a lépcsőről, amikor megpillantotta a tökéletes férfitestet anyaszült meztelenül.
- Sz… ia Jim! - fordította el szégyenlősen a fejét.
- Oh! Pardon! - válaszolta köszönés helyett az elpirult Jim és lépett a ruhafogas felé, hogy valamit maga elé tarthasson, amíg a köszönési ceremónián átesnek.
Veronika leplezetlenül nevetett, majd bezárta maga mögött az ajtót és elindult a pici de hangulatos konyha felé.
- Gondolom még nem kávéztatok? - vetette oda a válla fölött a most már tűzvörös arccal a kapkodónak. Azzal eltűnt és Jim végre visszaakaszthatta Leila kabátját, amivel takargatta magát és gyors léptekkel a fürdő felé iramodott.
Leila éppen kilépett a fürdőszobából, amikor Jim sürgős bebocsátást kérve nézett rá. Az ajtót kitárva mezítelen szerelme előtt huncut mosollyal az arcán úgy döntött, hogy csatlakozik.
- Nagyon szégyelltem magam. - vigyorgott Jim.
- Gyere ölelj át! - kérte a lány.
Jim előrelépett, az ajtót betessékelte a lábával és Leilát magához húzta. A piros fürdőköpeny zippzárja lecsusszant és a padlóra esett. Jim a falhoz tolta szerelmét és lágyan, csókokkal halmozta el testének minden egyes pontját. Leila viszonzásképp aprókat nyögdécselt. Majd hirtelen a férfi felkapta és zuhany alá állította a kéjtől alélt lányt. Megnyitotta a forró vizet és folytatta, amit kinn elkezdett. Megannyi édes csók csattant a gőzölgő vízsugár alatt. Forró csókok, őrült lázas sóvárgás egymás ölelése és felajzott teste iránt. A lány teste nekifeszült a kabin oldalának. Vizes haját hátra vatette és érezte, hogy lábai már nem a talajon állnak, hanem az erős férfi derekán nyugszanak. Zihálva fogadta a férfi minden mozdulatát. Majd elvesztette a fejét és hangos nyögésbe, sóhajtozásba, majd sikításba tört ki. Aztán a férfi csípője utolsót mozdult, majd leengedte a szinte félholt, és félig eszméletlen, gyönyörűséggel megtelt, a vízcseppektől csillogó lány testét. Tartotta, hogy ne zuhanjon el. Mosolyogva nézett szerelmére, miközben az lassan éledezni kezdett. Szemeit kinyitotta és próbált megállni a lábán, de egyelőre csak reszketett.
- Gyönyörű vagy! - suttogta a bársonyos férfi hang.
- Csodálatos ember vagy és én nagyon…
- Fiatalok! A kávé már kihűlt és mennem kellene, de még szeretnék előtte pár szót váltani veletek. Lehetséges lenne? - a mondat végén Veronika hangja a kacajtól kissé megcsúszott, de igyekezett nem hangosan nevetni.
Örült, hogy az egyetlen barátnője, akit már jó pár éve ismert, végre boldog lehet. Az pedig teljes biztonságot adott neki, hogy a szintén nem mától ismert Jim az, akire szeretett barátnőjét bízta. Igen bízta, ugyanis ő volt az ötletadó és a tervkészítő is abban, hogy a fürdőben vihogó szerelmes pár végre egymásra találjon…
- Amíg lezuhanyzom tartsd szóval őt. - kacsintott Jim.
Leila visszamosolygott rá, egy csókot nyomott a szájára, majd elindult Veronika felé, aki az ajtónál állt és kuncogott, ezt határozottan hallotta.
Kilépett és a vörös lány szinte abban a pillanatban átölelte és boldogan motyogta: - Annyira örülök nektek! - Szemei könnybe lábadtak és őszinte elégedettséggel nézett Leilára, aki zavarában és örömében nem tudott mást kinyögni: - Köszönöm! - és viszonozta az ölelést, majd utánozta a könnyezést is.
- Gyere, beszélgessünk kicsit! A kávé kihűlt… volna, ha nem iszom meg, tehát főzök nektek egy frisset. - kacsintott a vizes hajú, kócos barátnőre, miközben a konyha felé vonszolta azt.
- Ülj le! - mutatott egy bárszékre a pultnál. - És mesélj!
A szőke követte barátnője utasításait és felült a a meleg barna színű fából készült székre.
- Soha nem fogom tudni meghálálni ezt neked!
- Nem is kell! - mosolygott a kávéfőzővel foglalatoskodó.
- Nem tudom hogyan csináltad, de amíg élek hálás leszek neked. Soha nem lett volna bátorságom ahhoz, amit már nagyon régen szerettem volna… - itt a lány hangja elcsuklott és fejét lehajtva könnyeivel küszködött.
- Jaj! Ne csináld már Leila! Most ne sirass semmit, csak élvezd azt, amit már rég óta megérdemeltél volna.
- Igen, igazad van. - szipogott a szőke.
- Csodálatos éjszaka volt és életemben először éreztem úgy, hogy nő vagyok. Jim annyira gyengéd és…
- Na milyen is? - vágott közbe cinkos mosollyal az emlegetett, majd odalépett a szerelméhez és arcon csókolta és a mellette álló bárszékre telepedett.
- Folytassátok csak, mintha itt sem lennék. - kezeit felemelte mentegetőzne, s közben széles vigyor húzódott arcán.
- Jó látni, hogy mennyire boldogok vagytok, és leírhatatlanul felemelő érzés, hogy segíthettem. - válaszolta Veronika, miközben kitöltötte a kávékat.- majd hirtelen félelem és aggodalom látszott a szemeiben, ahogy az általa oly nagyon szeretett két emberre nézett.
- Mi az? - suttogta beleborzongva és kérdőn Jimre néző szőke.
- Mondd már, hogy mi történt!? - sürgette a férfi a barátnőt.
- Robert az éjjel megállás nélkül kutatta… - szemeit Leilára emelte és borzasztó bűntudat árnyékolta be tekintetét.
- Tudtam, hogy így lesz. - nyögte ki alig hallhatóan a szóban forgó.
- Meg fogjuk ezt a problémát is oldani, csak ne pánikolj kérlek! - a férfi a lány vállára tette kezét és igyekezett nagyon magabiztosnak mutatkozni.
- Ki fogom találni, hogyan csináljuk és hidd el, senki de senki nem vehet el tőlem! - ez úgy hangzott, mintha az életét tette volna fel a lány megvédelmezésére.
- Mielőtt kiakadnátok, azért azt hozzátenném ha megengeditek, hogy szóhoz jussak, hogy elsikáltam a dolgot azzal a sze…, bocsáss meg Jim, de az a testvéred, - mentegetőzött kicsit zavartan a vörös.
- Szóval odajött hozzám és érdeklődött, hogy hova tűntél Leila. Én meg rávágtam, hogy elvittek. Robert kérdő tekintete és alkoholos leheletéből kitérve gyorsan elfordultam és úgy hazudtam tovább. Azt mondtam, hogy egész éjjelre akart téged valaki. Robert arca megnyugodott, amikor rápillantottam és szinte hallani lehetett a képzeletében kattogó számológépet. Majd tenyerét összedörzsölve annyit válaszolt nekem, hogy ha megjössz ne zavard, mert elfoglalt lesz. Majd ő fog keresni este és elintézitek az anyagiakat.
Tudom, hogy ez butaság volt, hiszen a pénzt fogja követelni és nyilván való, hogy nincs… - Veronika sajnálkozva nézett barátnőjére és jól látható bűntudata volt, aztán folytatta.
- Van valamennyim, azt odaadhatom.
- Nem, nem lesz rá szükség, bár kétségtelenül nagylelkű vagy. - mosolygott Jim.
- Nekem van pénzem, majd én kifizetem a tiszteletdíjat. - az utolsó szónál hangja elcsuklott, a mellette ülő szépségre nézett és magához húzta.
- Ennek nagyon gyorsan véget fogok vetni. - mondta olyan hangsúllyal, ami szinte szikrázott.
- Ne csináld ezt kérlek! - küszködött a könnyeivel Leila.
- De! Muszáj most még játszanunk, de már meg van a tervem a jövőre nézve. - válaszolt Jim teljes magabiztossággal.
Kávéjába beleszürcsölve, kisfiús mosollyal pislogott szerelmére, míg az a meglepettségtől meg sem tudott szólalni, csak nézett kérdően hol a férfire, hol a cinkos barátnőre.
Veronika komolyra fordította a szót.
- Jim! Tisztában vagy azzal, hogy most mit jelentettél ki? Leila nem keveset keres a testvérednek. Hogyan fogod ezt anyagilag finanszírozni? Mert a terveinkben tavaszról volt szó… - hirtelen barátnőjére nézett és tudatosult benne, hogy elszólta magát.
Leila rezzenéstelen arccal hangsúlytalanul vágta közbe: - Tervek. - szemei szinte üvegesek lettek, miközben a az ablakra meredtek. Kint hideg volt és ismét eleredt a hó. A felkelő nap megvilágította és aranyos fénnyel borította be a hótakarót, miközben az újonnan érkezett fellegek igyekeztek tündöklését elhalványítani, majd betakarni. Leila fejében teljes lett a káosz és urrá lett egész elméjén a félelem. Gyászos jövőképét szinte látta maga előtt, mint egy filmet. Rádöbbent, hogy ez az idill, amit valóságnak hitt, nem is az. Csúfot űz az élet belőle és szinte hallja, ahogy kárörvendően nevet rajta. Látta maga előtt, ahogy ő továbbra is kiszolgálja Robertet, miközben az teljes önkénnyel ki is használ mindent, majd látta azt is, ahogy Jim ebbe lassan de biztosan belefárad. Látta, ahogy az a csoda, ami múlt éjjel kivirult és megmutatta csodás szirmait, az idő múlásával egyre hervad és hervad, majd szürkére aszódva egyszer csak lepottyan a száráról a porba, ahol az éppen arra érkező rá sem pillantva tapossa el…
Szemei még mindig az ablak irányába meredtek, de egy hang ami olyan távolinak tűnt, kizökkentette sötét elmélkedéséből.
- Drágám?
- Visszatérsz közénk, vagy hagyjunk netán magadra a gondolataiddal? - cuppant egy édes csók a száján és látta, ahogy Jim mit sem sejt arról, ami éppen most mérgezte meg elméjét és lelkét egyaránt…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 241
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz