Navigáció


RSS: összes ·




Vers: apátlanságok

, 739 olvasás, Kazimir , 40 hozzászólás

Gondolat

Apa várj!
hiába tűröm magam alá,
fázik a lábam
éjjel
a takaró alatt,
és szívemből
torkomig rúgkapálnak
bariton bánatok.

        Miért fázol gyermekem?
        ne félj míg itt vagyok
        nézd csak építs házat − kéményedre
        apró madarak szállnak
        és énekelnek hogy megmelegedj

üres zsebemet
tölteném meg folyópartokon,
napban izzó kavicsokkal −
csak nekem lenne kincs,
csak nekem lenne
tűztől vérző gránát.
        látod tenyeredbe bánat feszül
        húsodat savas fogakkal rágja a kín
        de szórd csak az ég felé kéklő szavaid
        és hallani fogják a felhők messzecsengő
        kacagásodat

de jó volna
kirohanni egyszer,
ezerszám ánizst és zsályát tépni,
nem csak otthon imádkozni
liliomért
magtalan földdel teleálmodott
virágcserepek fölött.
        fuss gyermek szabadon!
        a gyökerek kiásva hevernek
        és nem fűszerek illata száll bokádra
        béklyók ezek
        rozsdás bilincsek
        menekülj értem
        menekülj tőlem is.


Megjegyzés: Közös vers Hatházi Áronnal

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 21

Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz