Amikor hozzám hajolsz, vagyok…,
Egy szabad gyök, egy pillanat…
Ki száguld, zabolátlan, féktelenül
Akár egy kósza, szenvedélyes gondolat
Kergetve a ragyogó napfényt
A gyönyörű kék ég alatt.
Amikor hozzád hajolok, vagyok…
Angyalok megfagyott könnye…
Mely hideg téli éjszakákon,
Hópehelyként lepi be lábnyomod
S jeges szél… ami megzörgeti ablakod,
De hajnalban, édes fuvallatként csókolja
Piros ajkadra gyönyörű mosolyod.