Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amikor

, 309 olvasás, Uziel , 4 hozzászólás

Szerelem

Amikor hozzám hajolsz, vagyok…,
Egy szabad gyök, egy pillanat…
Ki száguld, zabolátlan, féktelenül
Akár egy kósza, szenvedélyes gondolat
Kergetve a ragyogó napfényt
A gyönyörű kék ég alatt.

Amikor hozzád hajolok, vagyok…
Angyalok megfagyott könnye…
Mely hideg téli éjszakákon,
Hópehelyként lepi be lábnyomod
S jeges szél… ami megzörgeti ablakod,
De hajnalban, édes fuvallatként csókolja
Piros ajkadra gyönyörű mosolyod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 24

Page generated in 0.022 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz