rámömlött a mélysötét:
fekete volt a haja,
nézése mint az
orkán forgataga,
és az ajka
keserű kábulat…
pedig csak
szavakat akartam,
kisujjnyi lélegzeteket,
hogy megjegyezzem
illatod a számon.
kellett volna
koplaló időkre
csak morzsákat elrakni
belőled −
ha jönnek
magánysújtott
bánat-századok
még emlékezzem rád.
de nem tehettem,
mert súgták
a járdák
és a házak
napkeltébe holt falai:
máshoz mentél haza.
Megjegyzés: 2008.