Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsú

, 696 olvasás, Trex , 15 hozzászólás

Ezek vagyunk

Akárhogy érzel
   kinyújtott kézzel,
      akármit keressen kezed…
Lelked kitárod –
   hiába várod,
      ne is reméld, hogy megleled.

Szerelmed harca,
   szíved kudarca,
      miként az árvíz: messze folyt.
Talány, de rajta:
   merengj el rajta,
      míg könnytelen búcsúja fojt.

Utána vége…
   Végleg elég-e?
      Neked kevés volt tán a láng.
Ne bánd! A máglya
   morajló lángja
      kérlelhetetlenül falánk.

Ne bánd! Az élet
   segít még téged,
      ha majdan hajdan lesz a ma.
Ne bánd! Csak játék,
   múló ajándék
      vágyad elomló dallama…

Akárhogy érzel,
   bármit merészel
      kérve kinyújtott két kezed,
látod, barátom,
   talán csak álom,
      talán örökre elveszett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 2.2046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz