Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. álmodom hogy álmodok

, 3615 olvasás, Pável Colton István , 20 hozzászólás

Elmélkedés

átkozott
kárhozott
dolog
hogy álmodom
hogy álmodok
hogy rég elfelejtett
meg nem fejtett
önmagam
ki változatlan megmaradt
a selypítő selymes hajú kisfiú
ki a bűntelenségére még hiú
szól nekem
nem túl kedvesen
haraggal vagy nem azzal
csak méla daccal

mint egy régi barát
ki legyőzött magányt halált
míg újra visszatalált
nemsokára úgy köszönt önre
az öntelt
nem túl félénk
békés
érzés
elmúlik őszre
tényleg
végleg
a tavasz romlandó dicsősége
nem tudom azért
eszi-e önt a méreg
hogy semmi sem marad
mi őrizné a nyarat
az élet ezer színét
az ifjúság bolondos ízét
s mindent mit a végtelen
mérhetetlen
érthetetlen
képzelet
megőrizni érdemesnek talál
habár
nem nagy talány
úgyis lekaszál
az ám
lazán
a csontváztestű rém
ki nem nézi
és meg sem kérdi
ki voltam rég
mikor még
ön volt én

Megjegyzés: Pável István

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

álmodom hogy álmodok


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pável Colton István
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 238

Page generated in 0.1645 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz