Navigáció


RSS: összes ·




Vers: széltől pirossá

, 558 olvasás, Kazimir , 19 hozzászólás

Fohász

még bíbelődik bennem
a hangod:
a jácint
és orgona
meg a viola betűk
illatos egymásutánja.

pedig lassan
alig lesz
pár kifújt ajkú emlék,
néhány széltől
pirossá száradt
pillanat:

hogy a csuklód
mindig meztelen;
nyakad meg mélyen
a kabátban,
− féltem a hidegtől −
s a vihar őrjöng
vállaidra.

(jaj, Uram!
hadd óvjam még egyszer
a fák alatt,
míg múlik a borzalom.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz