Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rabság

, 752 olvasás, Thalassa , 28 hozzászólás

Szerelem

    Mint egy korty víz a szomjazót,
    úgy járja át sejtjeim a biztos tudat,
    hogy benned születtem újjá.

    Tudom, te másként vélekedsz, mondod,
    csak eszköz lehetsz eszméletemhez,
    de összekapcsol már velem
    egy titkos jelenlét fénybilincse,
    mert most vagy itt,
    s most kell, hogy én is itt legyek,
    közös rabságban,
    mondhatnám,
    egy malomban őrlünk,
    kicsépelt napjainkat összeöntve.

    Az egymásra ismerés kovásza mégis
    élővé dagasztja szétporladt nyarunkat.

    Elég egy lélegzet belőled,
    egy karéj a frissen sült kenyérből,
    melynek sója vagy,
    s még egy korty tiszta víz. Mi kell több,
    hogy életben maradjak?
    Remények, új nyár, új szavak?
    Mindegy.
    Ne félj.
    Szerelmem csak eszköz,
    hogy egyszer felszabadítsalak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 5
Kereső robot: 11
Összes: 29
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Öreg
 · TJanek
 · Trex
 · zsoloo


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz