Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Csattanó maszlag 10

, 683 olvasás, wokendreamer , 14 hozzászólás

Felnőtteknek

11:17 A fák között két elkeseredett fanyüvő

"- Basszámán oda neki egy embereset!" – okította Másiklajos a botcsinálta favágótársát: "- A végin még itt éccakázunk!"
Tökinél elszakadt a cérna és a zoknijába csavart kisbaltát a sűrűbe hajította. Vadul szitkozódva a kis facsemetének esett, és mint egy eszement hím gorilla szaggatni kezdte azt.
A területi illetékes vadász, és a kangörcsben vergődő társa, ha vette volna a fáradságot, hogy a kis faiskola felé fordítsák tekintetüket, akkor vizuálisan is észlelték volna, hogy a sok békés facsemete között, az egyikük elszántan küzd az életéért.
Töki agresszivitásának köszönhetően a kis növendék fa megadta magát, de mielőtt még derékba tört volna, hasba szúrta az épp föléje hajló gyilkosát. Töki felüvöltött, és hangjára a szomszéd faluban is felugattak a kutyák.
Miután végre kiküzdötték az akáccsemetét, Másiklajos vállához állította, és mint egy puskát feszesen tartó őrszem Töki felé tisztelgett, aztán halk melódiát fütyörészve megindult hazafelé.

A területi illetékes vadász és a rajta pózoló társa, ha ismét vette volna a fáradságot, hogy a kis faiskola felé fordítsák tekintetüket, akkor vizuálisan is észlelték volna, hogy a sok békés facsemete közül az egyik vándorútra kelt.


11.23 A két életmentő – kis kihagyást követően- újból a döglött madárral küzdött

"- Fojtottam én máneleget, folytassa mosmásís!" - károgta fennhangon a mezőőr és lemászott félig ájultan fekvő vadásztársáról. Szegfej Jenő, a területi illetékes vadász félig megvilágosult állapotában próbált rájönni arra, hogy miért is van térdig legyűrve a terepszínű vadászalsója. Aztán átlépett a kérdésen és korszakalkotó ötlettel állt elő:
"- Tömjük ki!" – bökött fejével a madártetem felé, közben óvatosan a csupasz valagát masszírozta.
"-Tömtem én máneleget, tömjön mosmámásis!" – énekelte vidáman a mezőőr és huncut mozdulattal felkínálta hátsóját a zavartan bámuló társának.
A vadász, mezőőrtársa mozdulatából kiolvasva, rosszat kezdett sejteni. - és abban a pillanatban, mintha egy százas égő gyulladt volna ki az agyában - egyszerre csak értelmet nyert az a sok csúfolódás, amit gyermekkorában hallott mezőőr barátjáról. A tanyasi iskola majd minden tanulója, Móra Ferenc kis bice-bócáját átköltve, kis buzibócának csúfolta a mozgássérült gyereket. Egy pillanat alatt az is megvilágosodott Szegfejnek, hogy miért fáj mindég az ülepe egy-egy közös iszogatás után. Hirtelen gyomorsav öntötte el a torkát, és elvörösödött fejjel csőretöltötte szolgálati puskáját:
"- Te!… Te megbasztá engemet Tádé?" – kérdezte habzó szájjal, miközben bensőjében a zokogással küszködött.
"- Hátmánhányszo!" – nézett értetlenül társa, és eddig a kedvesének hitt szemébe a mezőőr: " -Hát néked a csőszkunyhó semmit se nem jelentett?"
"- Csőszkunyhó? A kurva anyá…"
"- Vigyázzá! Gyűn valaki!" - Hadarta el a végtelen mezők őre – és mint egy rajtakapott szerelmespár, akikre ajtót nyitott a gardedám, szétrebbentek. Róka Aladár leszázalékolt mezőőr lányos zavarában még felkapta a sastetemet, és röptetni próbálta.

A domb lábánál Másiklajos, vállán a háromméteres facsemetével hirtelen megállt és a földbe gyökeredzett a lába. Töki kétrét görnyedve bandukolt utána, két kezét a felsebzett hasfalára szorította. Majd Töki is megállt, méghozzá úgy, hogy a lehajtott feje Másiklajos hátába fúródott. Rövid szitkozódások után mindketten a dombra néztek, ahol látták, hogy a dülöngélő mezőőr a kezében tart egy hatalmas madarat, és a területi vadász meg egyre csak hajtogatja neki, hogy: "Repűjjé! Repűjjé kicsikém!"
"- Az meg miféle alakulat ottan?" – kérdezte Töki és bojtos sapkáját lengetve az égbe odakiáltott nekik: "- Kiváááánok!"
"- Kussojjá bazmeg!" – motyogta a szája széléből Másiklajos: "– Inkább takarjá! Hallod? Takarjá!"
"- Zuhanórepülés!" - kiáltotta le a dombról a nemileg molesztált illetékes vadász.
"- Mi van?" – kiáltott vissza zavartan Másiklajos, és lábánál az imént kinőtt fára támaszkodott.
"- Mondom: zu-ha-nó-re-pü-lés" - szótagolta hangosan és tudálékosan a dombtetőről a vadász: "- Túl alacsonyan… és mostan elájult."
"- Mit ugat az ottan? Ki ájjúttel?" – kérdezte Töki.
"- Maragymán!" – sziszegte a fogai közt Másiklajos és zavart mosolyt húzott el az arcán: "– Tünnyé el innét lassan, és csinájjá úgy, mintha a kabátodba akatt vóna a fa!"
Töki felordította még a dombra, hogy: "Ződsasok szárnyajjatok!" Aztán megindult és teátrális mozdulatokkal ráncigálni kezdte a már földön fekvő facsemetét. Ezután hasra vágódott a lábai közé akadt ág miatt. A földön fekve röhögött magán és felüvöltötte a dombon állókhoz: "- Beakadt!"
"- Be!" – kiáltotta vissza kissé átszellemülten Róka a dombtetőről, és kéjes mozdulattal igazította meg a combjához tapadt herezacskóját.


11:57 Dombok és völgyek csak úgy magukban. Elhagyatva.

Miután a két fatolvaj eloldalgott, a dombtető hangos ökölcsapásoktól visszhangzott. Aztán a két alak két irányba elindult a dombon lefelé. Szegfej Jenő a területi illetékes vadász, még a lelke megnyugvása érdekében kétszer a sántikáló alak után lőtt, de mint minden vadász célzott lövése, ez is célt tévesztett.
Ennek a csendes szeptemberi délelőttnek, mindössze két ártatlan áldozata volt. Egy vígan a falu felé araszoló akácfacsemete, és a megye egyetlen réti sas példánya, aki immáron avarral volt kitömve és egy kiszáradt faágra szíjazva lengette a fel-feltámadó északi szél.

Vége.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 47
Jelenlévők:
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0473 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz