Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Csattanó maszlag 9

, 510 olvasás, wokendreamer , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

Délelőtt 08:57 Másiklajos és tettestársa a fák között.

A lövés hangjára mindketten a földre vetették magukat. Tökinek sehogy sem volt szerencsés napja, mert ahogy ijedtében a földbe fúrta az arcát, egy elpotyogtatott őzürülék golyócska az orrába szorult. A helyzetén csak tovább rontott, mikor ujjával próbálta kipiszkálni, de egyre csak feljebb tuszkolta az orrüregébe.
"- Mostasztán kussojjá!" - sziszegte a földön fekvő Másiklajos, és hamarjában saját fejére sepert egy maréknyi avart.
Úgy másfél óra elteltével Tökinek fogytán volt a türelme és szorosan Másiklajos fejéhez kúszott és fennhangon "odasúgta":
"- Mos mi a fasz van?"
Másiklajos álmából riadt és hirtelen azt sem tudta, hogy hol van:
"– Mivan?" - kérdezett vissza.
"- Basszameg! Maga alutt itten?" – kérdezte fogcsikorgatva Töki.
"- Mit képzelőcc öcsém? Leterelés. Mozdulatlanság. Mint kommendós a dzsungelba."
Töki majdnem kettéharapta nyelvét mérgében, de nem szólt semmit.
Másiklajos nehezen összeszedte magát feltérdelt és egy újabb ötletével jött elő:
"- Vessed lefele a zoknidat öcsém!"
"- Minek?" – kérdezte röviden Töki és grimaszolva próbálta kiküzdeni az orrüregébe szorult őzbogyót.
"- Mi van a pofáddal?" – kérdezte kedvesen Másiklajos.
"- Semmi." - szívta meg az orrát Töki. "– Nem szelel az orrom rendesen. Ennyi." – és mint egy rutinos narkómán két ujjával megigazgatta kampós orrát.
"- Na igyekezzé! Vessed lefelé a zoknidat, oszt mivel elhagytad a fáslimat, a zoknid lesz a hangtompító."
Töki kelletlen ugyan, de elkezdte megvalósítani Másiklajos legújabb ötletét. A zokniba csavart baltával odacammogott a félig kivágott facsemetéhez és a talpa alá húzott lábujjakkal Másiklajosra nézett:
"- Köhögjek?"
Másiklajos nem válaszolt. Úgy tett, mintha a "Most mutasd meg" című társasjátékban szerepelt volna. A szája elé kapta a mutatóujját és a képzeletbeli kis baltájával aprócska, gyors mozdulatokkal püfölte a levegőt, mintegy serényebb munkatempóra ösztönözve alkalmi fatolvaj társát.
Két baltacsapás után Másiklajos ráüvöltött:
"- Ájjá le! Hangos basszadmeg! Várjá én is leveszem a zoknimat!"
Töki tüntetőleg rázta a fejét, de Másiklajos rá se hederített. Miután nagyokat nyögve leszenvedte lábáról zokniját Töki felé dobta de célt tévesztett, és egy közeli fa oldalára tapadt. Szinte hihetetlen, de pár pillanat múlva a korábban ott járt, és a fásli illatanyagba szeretett borz a fánál termett. Előbb egy rövid násztáncot lejtett a szagos lábbelinek, majd a szájába vette és eliszkolt vele.
Másiklajos aki értetlenül nézte végig az incidenst, csak úgy maga elé mondta:
"-Akurvaéletbe!"

Délelőtt 10:39 Tisztás és környéke. A kapatos mezőőr és illetékes társa.

A kéttagú vidám társaságra a búbánat áttetsző fátyla hullott. Miután majd’ egy órán keresztül siratták az elhullott madarat, és közben folyamatosan iszogattak a tetem lelki üdvéért, a területi illetékes vadásznak hirtelen eszébe jutott hogy mi lenne, ha megmentenék a szerencsétlent.
"- Meserségtes lélegzés." – ejtette ki zsibbadt nyelvével a vadász, és teljesen elernyedt felsőteste a mezőőr ölébe dőlt. A jó barát némi pajzánságot vélt felfedezni ebben a szituációban és a sliccét kezdte bontogatni. A vadász egy pillanatra kinyitotta a szemét és az orra előtt fityegő apró húsdarabra bambult:
"- Mizsinász?" – kérdezte egy kicsit meglepve.
"- Meglég… melgél… meg-léle-gez-lek." – mondta átszellemülten a mezőőr, és gyengéden megsimogatta a vadász csodálkozó arcát.
"- Vigyásszinnét!" – vágta ki a vadász és ingerülten mellbe taszította a mozgássérült kollégáját, aki a hirtelen erőhatástól egyrészt hanyatt vágódott, másrészt ijedtében a saját hasára vizelt.
A területi illetékes vadász négykézláb a madártetemhez vergődött és előbb az élettelen madárfejre lehelte a törkölypálinka édeskés párlatát, majd háromszor nagyerővel begyen vágta, a hátán fekvő madarat:
"- Éjjé bazmeg! Éjjé! Hallod? Gyere! Te is csinád neki!" – utasította a vadász a hanyatt dőlt mezőőrt, aki fáradhatatlanul az ágyékát morzsolgatta.
"- Megyekmá!" – És lassan feltápászkodott a végtelen mezők őre: "- Ekaplak úgyis Jenci, csak ájujjá el megen." – motyogta halkan maga elé.

Folyt. köv:

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 20
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz