Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tört mozaikok felett

, 805 olvasás, aranytk , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Egyszer, sorba szedem még
a megmaradt képeket.
Morzsányivá morzsolom
az időt, s felfűzöm perceit,
mint az apró, színes gyöngyöket.

Gyermek leszek újra!
Gondoskodást váró,
apró kisgyerek,
ki hajdan bíztatást várt
szép jövőt remélve,
hitt a igazakban,
s félte az intelmeket.

Visszagördülök
az első emlékek nyomába,
felkúszom majd Sorsom
fonalára, és lépésről lépésre
végigjárom a régvolt éveket.
Talán valamit nem láttam jól
– meglehet, hogy találok egy
kopott részletet, ami Utamon
még fontos lehet…

A képek, ha majd összeállnak,
elsóhajtom minden vétkem,
s vágyam a világnak.
A Szeretet szavának
hófehér bölcsőt ringatok.

Örömömből fát ültetek,
lombja adjon bő terméseket.
Legyen boldog mind, ki szeret.
De ki gyűlöl, az se fázzon,
takarót szövök a gyalázat
szavából. Melengessen minden
rideg szívet – bocsásson meg mind,
ki ellen szavam, tettem vétett.

Időm oly gyorsan pereg…
Ennyi lettem – ennyi voltam.
Tudom, Ti jók vagytok, emberek.
Csak én merengek túl sokáig
sárguló, tört mozaikjaim felett.

2009. október 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 235

Page generated in 0.1927 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz