Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Már rég

, 2613 olvasás, Pável Colton István , 9 hozzászólás

Abszurd

Már rég nem jár érte mell,
még díjat sem egészen érdemel,
ki tudja, új daruként mért emel
a lázas földről
rögtön föl
a megszokott,
kopott
ruhába öltözött kokott
értelem,
míg rendőrré avanzsált,
avantgárd
lámpaként szűkre vált
a tértelen
végtelen.
Mért verném
a jövőmet csapra,
és engedném,
akár egy múló pillanatra,
hogy egy rém,
ne én,
egye a herém,
majd felettébb derék
vállamra szálljon,
és öntelt
örömmel,
gyötörve
örökre
a szegedi csillagba zárjon?
Talán,
ki keres, az rátalál
egy másik útra?
Ki tudja?
Ám újra, és újra,
mint egy aznapos,
kapatos,
egykaros
emelő bajnok,
ám én kissé mást,
csak fittyet hányok a megunt mélabúra,
míg végül hűlt testem,
nem ügyelve nemre,
rendre meghatározott kellemre,
ráhajítják egy másik tetemre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Már rég


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Pável Colton István
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · Kavics
 · Szucsj
 · Tiberius
 · Trex
 · VDavid


Page generated in 0.058 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz