Navigáció


RSS: összes ·




Vers: tenyerembe

, 674 olvasás, Kazimir , 18 hozzászólás

Fohász

rettegek, hogy
sosem leszek istened,
(csak hús-vér ember)
és széttört homlokomba
elbicsaklik szemed;

hogy nem lesznek
aranyporos fák a réten,
csak októberi szélbe fáradt
rozsdadarabok

én csupán
jáspis szemed
akarom mellkasomra,
levendula szavad
hajamba

és álmod

hited

minden pillantásod

tenyerembe hajtsd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz