Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Csattanó maszlag 2

, 603 olvasás, wokendreamer , 7 hozzászólás

Felnőtteknek

Reggel 07: 13 Harcosvár Kocka körút 13. Töki első emeleti albérleti szobája. (Azért első, mert eddig csak földszinten lakott.)

Töki felült az ágyban. Még elhúzódó álma befolyása alatt állhatott, mert letekerte álombeli kocsijának ablakát, kihajolt és egy hegyeset köpött.
"- Töki! Most ne! "- affektált az arcon köpött lány – "Még alszom egy kicsit".
"- Gyere Sáribébi szájjá lassan te is kifele, mer indúni ke!"
A fiatal pár Kabátfára készült, a lány apját akarták meglátogatni. Töki még sosem járt ott és nem is akart még a közelébe se menni. Különben is elege volt már a Nemeza családból. Azt tervezte, hogy leviszi a lányt az apjához, kirugdalja a kocsiból, és kipörgő kerekekkel elporol abból a sárfészekből. Elhatározását még azon apró tény sem zavarta, hogy a kocsi a lány tulajdonában volt.
Töki kaján vigyorral az arcán és begyűrődött boxer alsóval a valagában, a fürdőszobába lépett. Látása egy szempillantás alatt kitisztult. A WC kagylónál a nagymuter kaparászott, az elgurult papírtekercset igyekezett megtalálni. A véletlen látogatás felett Töki el is siklott volna, ha az idős hölgy ruházata szalonképes. Mélyen a WC csésze mögé hajolva, hálóingje a nyakába csúszva és a meghatározhatatlan színű tundrabuggyija a bokája köré tekeredett. Töki agyából, rövid élete folyamán összegyűjtött erotikus álomképei, egy pillanat leforgása alatt elszöktek. A feje kiürült és csak bambult a nagy fehér narancsos bőrkupacra, aminek a közepén valami lilás-barnás folt zsugorodott. Úgy érezte megállt az idő és évek óta egy helyben állt. Aztán Töki arcán elcsattant egy pofon, de ő még mindig nem tért magához, csak sejtése volt erről a világról, és azt érezte, hogy valami aludttejszagú lehelet mászott a képébe.
"- Nem megyől minnyá kifele innét, te kis kukkolló fasz!" – dörmögte a nagymuter. Aztán vonásai hirtelen megenyhültek és fogatlan mosolyával a hasára tapadt mellét "érzékien" megemelte. "– Vagy nem is kukkóni gyűtté ide?"

Reggel 08:12 Kabátfa poros utcája.

A Vendel család miután megetette a jószágokat, elindult a Nemeza ház felé. Kezükben karfás fehér műanyag székek. Tekintetük vidám, bizakodó.

Reggel 08:52 Kabátfa poros utcája… még mindig.

Lassan szállingózni kezdtek a népek. A kultúrház tavalyi kiégése óta az emberek nem igen tudtak mit kezdeni a szombat délelőttjükkel. Aztán a közeli szomszédok felfedezték a Nemeza házat, pontosabban a ház előtti füves részt, ahol kis sámliról nézték a kutyafuttatást. Ennek persze híre ment. Az idő folyamán aztán már úgy alakult, hogy vetélkedni kellett a jobb helyekért.
Borsadláék most is irigyen bámulták Vendeléket, mert ők foglalták el a villanyoszlop körüli kis dombot. A páholyt.


Reggel 09: 38 Nemeza ház- Nemeza kert

Másiklajos ásóval a kezében ténfergett a kertben.
"- Kurva kutyák! Mindenho gödröt ásnak". – motyogta maga elé, és maszatolni kezdett egy kis földdarabot, mert tudta, hogy az elfüggönyözött ablak mögül őt lesi az asszonya, aki minden napra talált neki valami elfoglaltságot. Ágica eközben a kis kedvenceivel - az öt törpe dakszlival- csókolgatások és ölelgetések közepette elvonult a párja mellett és szelíden munkára ösztönözte őt.
"- Hajojjá má le beles! Azt csinájjad má befele azokat a likakat végre!"
Másiklajos keser-édesen a párjára mosolygott és hogy mutassa mennyire aktív és tettrekész, minden erejét összeszedve a földbe vágta az ásót.
"- A tömpli virágom te paraszt!" – visított fel Ágica és megindult a férje felé megállíthatatlanul, mint Maonikasóba a paraván. A dakszlik is vadul ugatni kezdtek. Másiklajos az ásónyelébe kapaszkodott és érezte, hogy lábából lassan elpárolog az erő.

Az utcáról elfojtott nevetés és egy-két bátortalan tapskezdemény hallatszott.

"- Mennyinen te disznó!" - lökte arrébb szelíden őt Ágica. "- Hát ilyen kis dógot se lehet rád bízni te barom? Mennyé, oszt vidd ki a gyerekeket szaladgáni!"
A gyerekek a dakszlik voltak. Ágicának egy apró téveszméje volt. Tántoríthatatlanul hitte, hogy az ő csemetéi szánhúzó kutyák. Ezt a tévedését soha senki sem merte a szemébe mondani. Másiklajos "felszerszámozta" a kutyafogatot, ami így egy bolhacirkuszi produkcióhoz hasonlított leginkább.
"- Öltözzé át te is, te barom! Csak nem munkásruhába akarod kivinni a drágáimat?" – kérdezte kedvesen Ágica.
Másiklajos ezt utálta az egészben a legjobban. A kötelező sportviseletet, amit Ágica előírt számára.

Az utcán már egy-két nyerítés is elhangzott, pedig Bandi és a fogata még nem ért ide, az erdőre mentek fáért.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz