Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hegyikristály

, 3130 olvasás, margot , 189 hozzászólás

Gondolat

Mint kristály, mit, ha földre ejtnek,
S ezüst csillámként száll messzire,
Lelkemnek tépett tűzszikrái
Hullnak a végtelen semmibe.

Barátnak hittem ismeretlent,
S bíztam, ha kezet ad, tán segít,
Még most sem ismeri fel szívem,
Álnok, gonosz ellenségeit.

Gondoltam, van önzetlen barát,
Ki ért, s kiben mindig bízhatok,
Ahogy múlnak az évek, érzem,
Hogy saját barátom én vagyok.

Magam vagyok, mint hegyikristály,
Föld alatt mélyen, kőbe zárva,
Jól érzem magam a magányban,
Nem vágyom ki a napvilágra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: margot
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 26
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0601 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz