Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Öszülő

, 711 olvasás, kisssp , 8 hozzászólás

Gondolat

Árulón kifordul nyárból az ősz.
Holnap már nem hallom szőke szavad.
Vöröslő alkony ágyamban lapul,
gondolat árnyékol néma tavat.
Végtelen tág a távolság immár
a szó is elhagyott kápolna lesz,
keresztjét ledönti álnok idő,
hét határt borít a köd bújta csend.
A domb megkopott kabát, viseltes.
Szelektől pirul ágakon a lomb,
bújik minden eddig volt kellemes.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 21
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz