Félem a szót, melyet ajkad rejteget,
félem nézésed, mely nem engem keres,
félem a testem tested közönyétől,
félem a csókom csókod keserétől.
Mondd hát, nyugtasson meg szavad,
mondd hogy higgyem és halljam,
mondd hogy érezzem forróságát a szónak,
mondd hát, hogy szeretsz!
Szeretsz úgy ahogy vagyok,
szeretsz, mert jó és gonosz vagyok,
szeretsz nappal is úgy, mint éjjel,
szeretsz azért, mert értem élhetsz!
Tagadd a hamis mosolyt arcomon,
tagadd a ráncot, amit a gond okoz,
tagadd a holnap rejtett titkait,
tagadd a hűtlenség vádjait!
Ölelj magadhoz féltőn, kedvesen,
ölelj ha nem is látja senki sem,
ölelj szívedre szerelmes szavakkal,
ölelj át akkor is, mikor el kell hagyjalak!
Szeress tisztán, mint a forrás vize,
szeress őszintén, szívdobogva,
szeress büszkén, mosolyogva,
szeress némán, síromra borulva!