Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holt város

2009-09-13 17:00:00, 556 olvasás, fefo, 2 hozzászólás

Holt város vagyok,
szellemek halódnak
falaim alatt és
nincs ki a hamvakat
eltakarítsa,
temetetlen holtjaimra
csak az emlékezet
halvány leple terül.
A kíváncsi szél azért
bekukkant néha
és kívül belül rámol,
mintha otthon lenne
s a hervadt virágok hamvait
a porba keverve, elmenekül.
A néma kövek közül
egy-egy öntelt csira is
kidugja néha sziklevelét,
de máris ráteszi csonttenyerét
a hűvös enyészet.

Holt város vagyok,
de tegnap óta
egy csillag ragyog
roskadó falaim fölött
és egy lármás tücsök is
beköltözött a régvolt
templom lépcsője alá
talán így mondaná el,
hogy a feltámadás
fénye közelít?

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 5
Kereső robot: 21
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz