Karcsú, sudár
a holdsugár,
de lassan elcsorog.
Visszfénye még
szemünkben ég,
szívünkben kuncsorog.
A holdkorong,
a szürke lomb -
merengő éji táj…
Csendélete
csend élete:
a hangtalan homály.
Mint jóbarát
karollak át,
mert többet nem merek.
Hogy mondjam el…?
Hogy mondjam el…?
Hogy mondjam el Neked?
Szólj és nevess,
mert kellemes,
mert boldogságot ont.
Mert lám e csend,
amely leend,
szívembe visszakong.
Szólj és nevess,
szeress, szeress,
táncolj, dalolj, ölelj!
Hadd lepje meg
ma lelkemet
szerelmetes delej.