Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Régmúlt reggelekről álmodom

, 886 olvasás, fefo , 2 hozzászólás

Gondolat

Ásít a reggel… arcán még álom szendereg
lassan táncolnak az ébredő falevelek.
Bóbiskol a bódé, nincsen még friss újság,
dünnyögő darázsnak sem nyit a cukorkás.

Napsugár bujkál a könnytelen felhők felett
nyíló verőfénynek csalogató üzenet.
Látom a halovány távol hegyek kékjét,
lelkemből tükrözik régmúltam emlékét.

Lépteim alatt most nem a fáradt, elkopott,
milliók terhével nehezült járda kopog,
puha földön járok mező-illat ölel,
madarak dalával köszönt rám a reggel.

felderül a világ, égre röppenő fecskék
tisztelet köreikkel köszöntik a napfényt
emlékek százai töltik meg lelkemet,
mint rabságból szabadult pillangósereg.

Rám nevet az akác, törzsén még ott a nevem
buta kis romantikus, mégis szép szerelem.
búcsúzó könnyeim, múló záporában,
akkor már az új, igazi párom vártam.

Faragott bölcsőt vettünk első gyermekünknek,
születése volt ám igazi tavaszünnep.
Külföldre távozott, néha még ír nekünk,
az a nap most is a legszebbik ünnepünk.

Elfogy az út alattam, lassan hazaérek
szatyromban a zsemlék, tárcámban aprópénzek,
szép volt a ma reggel, most a bot sem kellett,
ortopéd cipőim a múltba emeltek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Kolber Tímea
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0443 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz