Navigáció


RSS: összes ·




Vers: nem olvasod

, 565 olvasás, Kazimir , 21 hozzászólás

Sajgó lélek

… pedig annyi mindenről
írhattam volna –
ám nem ült körém
ihletként
− jó ismerősöm –
a temetések szaga;
sosem látott otthonom
ráncos kézfogása is
szúrós zsebemben
maradt…

szólni mégsem tudtam róla.

én hozzád tűztem
minden szavam –
voltam színed
(a kimoshatatlan
barnaság)
és néha
napszúrás is:
ágynak döntő
lázad,
ha orkán
csapta hajad,
voltam esőkabát.

és mind hiába…

mert nem olvasod soha.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.0544 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz