Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha elmennék

2009-09-04 09:00:00, 609 olvasás, fefo, 8 hozzászólás

Ha elmennék
Magam lehetnék,
álmosan ringatózva,
élvezném a hangok ritmusát,
dallamok kísérnének fel a szűzi holdra,
vagy világűri csodákba, tovább.

Nem kötne gúzsba a
várakozás hideg renyhesége,
nem visítanának
bolyhos fájdalmak csendjei,
planktonként lebegnék
le a tengermélyre
feledve mindent, mi emberi.

Magam lehetnék
jótékony feledésben,
tudatlan rónám úttalan utam
emléktelen lélek az időtlen térben,
végtelen némaságban, parttalan.

Valahol mégis az
idők mélyén, halvány derengésben
kísértenének a
bánat és öröm hangjai,
Fékezhetetlen vágy törné
izzó imává énem:

Adj Uram időt,
átélni mindent, mi emberi!

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz