Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ölelj át

2009-09-03 09:00:00, 624 olvasás, fefo, 8 hozzászólás

Szeretnélek átölelni a
gondolat és érzések síkján,
ahol szeretni és ölelni
csak a lélek képes tisztán,
ahol elmondhatnám
nekem is fáj, ami téged gyötör,
azt is, hogy nem Isten az
ki büntet és összetör.
Szeretném elmondani,
az öröm és boldogság
bennünk lakik,
csak, ki kell tárnunk
celláik ajtajait.
Mert a fájdalom és kín
mellett ott a vigasz.
Könnyeink tükrében
mint a tavasz
duzzadó csírája
várja az enyhülő időt.

Mert a csend
hófehér pelyheiben
dallamok zümmögnek,
az olvadó hóban is
ujjong az üdvözlet,
a majd kinyíló virágok
kelyheiben, illatok özöne
várja mosolyodat
hogy eléd tárhassa
mindazt az örömet,
amit már készít
neked és mindenkinek
a természet ölében
születő isteni szeretet.

Ha majd egyszer
én is bánatba borulok
ölelj át engem és mond el,
mi az az ezer ok,
amitől könnyebben viselem
ronggyá gyűrt szívemen
a boldogtalan pillanatok
krátereit,
mondd el,
hogy a hit nem ámít,
de békére vezet,
és én tudni fogom,
hogy Isten általad nyújtott
nekem is segítő kezet.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0229 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz