Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékeim

2009-09-01 11:00:00, 560 olvasás, fefo, 7 hozzászólás

LÁTTAM
a felszálló ködben égre nyúló fákat
és sóhajtó ágaik mély lélegzetét,
láttam a sötét éjszakákat,
melyekben az árnyak egymásra vártak,
hogy megfogják a másik kezét, hogy
el ne tévedjenek, mert a hajnali üzenet
hozhat még feloldozást.

HALLOTTAM
sírni a csöndet, mikor a könnyek
íratlan könyvek betűiként száradtak el
és hiába fojtotta vissza lélegzetét a remény
a kemény falakról leperegő szavak,
úgy váltak semmivé,
mint sivatag porában a csepp eső.
Nyomtalan létet nem őriz az idő.

ÉREZTEM
a félelem börtönében
némán bujkáló hitet,
amint szégyenkezve leplezte gyalázatát,
mert a napvilág fényében
semmivé zsugorodva, kigúnyolva, félredobva,
mint a lejárt világ szemetét,
úgy taposta szét szellemét a butaság.

JÁRTAM
egy furcsa világban, ahol a
festett szerelmek bíborában született
szeretetlen gyermek ült a vádpadon,
mert vadon nőtt lelkét csak
mérgező mételyek gazságai lepték el,
hiába menekült a hamis szavakon,
igazság a vádlottnak ott
nem juthatott.

ÁLMODTAM
a jövő ígéretét,
mikor a lelkeket szeretet tölti el
és a gyűlölet örök-mély sírjára lel,
mikor a gyermekek hitét és jellemét
szüleik jósága műveli és a bölcs
emberi szabadság szelleme vezeti a világot,
ahol mindenkinek helye és otthona lesz,
és egyaránt nyújt mindenkinek
menedéket és biztonságot.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 6
Kereső robot: 9
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · fenytores
 · léna
 · Magyar Anita
 · Napsugár
 · Öreg


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz