Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Az utolsó vacsora

, 641 olvasás, wokendreamer , 19 hozzászólás

Ezerszín

A rádióból felcsendülő dal kitöltötte az udvarra nyíló konyha légterét. Emese a pultnál készítette elő a vacsorához valókat. Csípőjét és vállát lágyan ringatta a zene ütemére. A jól ismert sláger dallamába hirtelen idegen hangok úsztak be. Emese oldalra pillantott és látta, hogy a mobilja türelmetlenkedik mellette. - Épp rád gondoltam. – mondta csendben magának és felvette a telefont:
- Ki az és mit akar?
- Rendőrség! Emelje fel a kezét és lépjen két lépést hátra!
- Mert különben?
- Erőszakot alkalmazok!
- Hmmm… már alig várom!
- Nem viccelek!
- … és meg is leszek bilincselve?
- Igen! Szorosan az ágyhoz!
Emese arcán meleg mosoly táncolt:
- Ne tarts fel kicsim! A vacsorát csinálom. A kedvencedet. Olasz és tüzes, mint én! – az utolsó szavaknál már nevetett.
- Akkor sietek! Azt hiszem, beugrok egy üveg borért is valahová. Szeretlek!
- Bor! Jó ötlet! És drágám ne siess! Repülj!
Emese még mindig azzal a kedves mosollyal az arcán kinyomta a telefont: - Én is szeretlek. – mondta és visszalépett a konyhapulthoz.
Mikor minden elkészült Emese megterített. Gyertyákat gyújtott és Sade cd-jét tette be a lejátszóba.
A félhomályba húzódott konyhapulton a mobiltelefon világított és zenélt. Emese a fürdőből szaladt ki. Ránézett a készülékre és látta, hogy Péter az. Vizes haját elsimította fülétől és tettetett haragot csempészett a hangjába:
- Itt déjá vu! Ki az és mit akar?
- A rendőrség… és az utolsó hívás erről a készülékről…
Emese arca lassan kihűlt és megfeszültek az izmai. Agya forrón lüktetett és nem is tudta felfogni a hallottakat. Csak szavak égtek bele az agyába: "szerencsétlenség" "sajnálom" "sérülések" "súlyosak" "a helyszínen".

Emese szülei eladták a házukat, és ide költöztek. Nem tudták elviselni, hogy lányuk a Megyei Pszhichiátriai Intézet lakója legyen. Emese nem mozdult ki a házból, folyton főzött. Két éve állt a konyhapultnál és egyfolytában főzött. Mindig ugyanazt. Ha már elégette az ételt kikapart belőle valamit, vízzel utántöltötte az elpárolgott levet, és azzal a lendülettel kezdte elölről. Az apja naphosszat elnézte őt, amint fáradhatatlanul készítette az ételt.

Emesére most is pultnál tőrt rá az álom. Egyszerűen ráborult és szinte állva aludt el. Apja megpróbálta felvinni a hálószobába, mint mindig. Óvatosan lánya mögé lépett és gyengéden megemelte vállát. Emese hirtelen felriadt és ráordított az apjára:
- Sérülések! Utolsó hívás! Helyszínen!
Apja hátrébb lépett. Mosolyt erőltetett az arcára és kedvesen megszólalt:
- Készítsd el az utolsó vacsorát drágám! Mindjárt itthon lesz! – és könnyein át gyönyörködött az ő szép "folytonfőzőkislányában". Aztán kibiztosította fegyverét…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Divima
 · gszabo


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz