Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szemernyi az első látásra

, 454 olvasás, wokendreamer , 6 hozzászólás

Abszurd

Odakint már pirkadt. Éjszaka csak perceket aludt. Egész éjjel valami különös izgató bizsergést érzett az ágyban. A fehér esküvői ruhára és a nagy napra tudott csak gondolni. Ma megtörténik az, amire éveket várt. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Pontosabban a ma éjszakának kell tökéletesnek lennie. A ceremónia, a templom, az ebéd, az egész nyüzsgés és a vacsora mind mellékesek. Neki a nászéjszakán kell bizonyítania, és ha erre gondolt forróság öntötte el mindenét. Ha tudná, felgyorsítaná az időt és mindjárt a hitvesi ágyba varázsolná magát. Már hét éve ez tölti ki minden gondolatát: Vajon milyen lesz?
Hallotta már azt is, hogy az első fájni fog. Beszéltek már neki arról, hogy utána a paradicsomban érzi majd magát, hogy elszakad erről a bolygóról és a világmindenségben fog szállni, ahol selymes rózsaszínfelhőnek fogja magát érezni. És a gyönyör! Milyen szép szó! Vajon milyen lesz a gyönyörben mártózni? Milyen lesz a társa ezen az éjszakán? Nagyon régen, még gyermekkorában látta egyszer, de akkor nem ígért valami égi csodát. Mennyit változhatott azóta? Ezek a kérdések forogtak benne egész éjszaka, és most is, amikor autóba szállt és elindultak a templomba. A falu határában járhattak, amikor a szeme megakadt a falubolondjának tartott pásztorfiún. A mezőszélén, közel az úthoz állt és vizelt. Az elhaladó tülkölő autók felé fordult. Furcsa mosoly ült ki az arcára és integetett. Másik kezében a botját tartotta, ami hihetetlenül vastag és erős volt.
Minden előzetes jel nélkül a forró vágy szinte felgyújtotta a fehér esküvői ruhát. Mintha csalánnal verték volna, mindene bizsergett és égett.
- Állítsátok meg a kocsit! – hallotta a remegő hangot. - Most! – ezt már szinte üvöltötte a hirtelen feltörő érzelemtől. Abban a pillanatban nem megérezte, hanem tudta, hogy a pásztorfiú vastag és erős botja az ő igazi párja. Már nem érdekelte a nászéjszaka, most akart a világmindenségben rózsaszínfelhővé válni, most ebben a pillanatban.
Vagina kiugrott a kocsiból és a pásztorfiúhoz rohant. A fiú arcán még mindig az a túlvilági mosoly feszült. Eldobta botját, széttárta karjait és gyermeki vizelete a letolt nadrágján folyt el. Nevetett és földre borult a fehér tündér előtt.
Vagina állt és pihegett. Nem, ez nem lehet. Ő nem ezt látta pillanatokkal ezelőtt.
- Mi a baj drágám? – kérdezte az időközben utána rohanó vőlegénye.
- Nem tudom. Talán a meleg.
- Menjünk vissza a kocsihoz. Már várnak ránk. – mondta - és a kocsiknál álló csodálkozó násznépre mutatott.
A fehér tündér lehajolt és egy csókot nyomott az előtte térdelő fiú homlokára. Majd a kétlépésnyire fekvő pásztorbotot a kezébe vette:
- Szerencsét hoz. - mondta halkan - és visszaindult a feldíszített autókhoz.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 35
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · PiaNista


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz