Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ómen

, 775 olvasás, inci , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Kialudt a tűz szívemben, meghalt a szenvedély,
Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj,
Égővörös lobogásból nem maradt, csak salak,
De lelkem egy titkos zuga őriz még álmokat.

Vihar tépázza a fákat, jég veri a vetést,
Nem hozott az új évezred mást, csak új szenvedést,
Egyesített szegénységet, válságot, kínokat,
Temetetlen szellemjárást és hullámsírokat.

Bárhol is jár, bárhova néz az ember, azt érzi,
Már csillagot sem lehet ábrándosan nézni,
Fejünket leszegte Mammon, rohanunk előre,
És ha falba ütközünk, szédelgünk körbe-körbe.

Elvarázsolt angyalok ma ördög-táncot járnak,
Ha Isten nem parancsol "Állj!"-t, vége a világnak…
Atlantiszi sorsra jutva pusztít el önkezünk,
S még csak észre sem vesszük, hogy mennyit is vétkezünk.

Megjegyzés: Szeged, 2009. június

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 13

Page generated in 0.0344 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz