Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar

, 758 olvasás, inci , 10 hozzászólás

Természet

Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.

Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt…

Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk –
kettéhasadt az almafánk…

… és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.

Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.

Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég…

Szeged, 2009. július 4.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Kavics
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz